Mikor jön el az ideje a változtatásnak?
Életünk során számtalan esetben lehetünk elakadva, megrekedve. Egy új életszakasz kezdetén, egy, vagy több egymást követő váratlan életesemény következtében. Azt is érezhetjük, hogy "minden ok nélkül" nem stimmel valami. Szürkének és fásultnak érezzük magunkat, többet szeretnénk kihozni magunkból. Vagy épp ellenkezőleg túlságosan megterhelőnek, felgyorsultnak tartjuk a mindennapjainkat. Szeretnénk megállni, de nem tudjuk, hogyan. Úgy érezhetjük, hogy nem vagyunk képesek ugyanazt nyújtani, mint amit megszoktak tőlünk a munkánkban és/vagy magánéletünkben. Hogy nem vagyunk elégedettek az életünkkel.
Hogy mikor jön el az ideje a változtatásnak? Mikor az eddíg járt utat nem tudod vagy akarod folytatni. Ha úgy érzed, ez így nem mehet tovább, mikor nem szeretnél tovább halogatni, ha teljesebb életre vágysz, és ezért hajlandó vagy tenni, lépni, cselekedni is.
Miben segíthetek a pszichológiai konzultáció keretein belül?
Gyakran előkerülő témák:
Szemléletemről:
Biztosan hallottad már, hogy az ember a személyiségével dolgozik. Ez különösen igaz ránk, pszichológusokra. Ha szeretnél pontosabb képet kapni rólam, a gondolkodásomról, olvass tovább!
Az élet, mint az újjászületések sora
Az élet számomra egy felfedezés, amelyben a világ és a másik ember szemének tükre mutat rá arra, hogy hol tartunk, mivel van még dolgunk, mire vágyunk és minek megteremtésére vagyunk képesek. Hiszem, hogy képesek vagyunk önmagunkat is meglepő fordulatokra, transzformációra, újjászületésre mindig más és más szinten és területen. Számtalan újrakezdésre van lehetőségünk, mindig az itt és most megragadott lehetőségek ajtajai nyílhatnak azonban csak meg. Az új lehetőségekhez új szemlélet, szempontok kellenek. Annak a meglátása, hogy amit eddíg limitációnak hittünk, ott lehetőség van a fejlődésre, változásra, önmeghaladásra. A másokra való mutogatás helyett önmagunk legyőzésére, és magasabb szinten való újraszülésére. Ez a saját életünkért érzett felelősségünk felvállalásának az ideje. A választás mindig a miénk. Tenni, belevágni vagy maradni a régiben.
Útkeresés az érzelmeink tükrében
Gyakran keresnek meg azok, akik úgy érzik néha, hogy meg nem fogható terheket cipelnek. Hogy ami nem az övék, azt letennék végre. Szabadabb, igazabb életet keresnek, de nem tudják, hogy és hol keressék ezt. Önmagukat szeretnék megváltoztatni, elfogadni, és egy új szintre lépni az életükben, hivatásukban, párkapcsolatukban, vagy egyéb szerepeikben. Saját maguk kifogásainak, (ön)hazugságainak, túlélést szolgáló, de elavult hitrendszereinek feltérképezésén át vezet az út. Ebben a folyamatban tudok útitársuk lenni. Az őserő és a szépség bennünk van. Míg mi magunk nem ástunk le a mélyéig és nem bontakoztattuk ki, csak kevesen látják bennünk és megosztani gyümölcseit is csak ezután tudjuk. Egyediségünk, őszinte hangunk, féltve őrzött tulajdonságaink felvállalása mindenki hasznára és örömére válhatnak, de főleg, önmagunkért kell megtennünk a félelmetesnek tűnő első lépéseket. Az áldozás és áldozattételek ideje lejárt. Önmagunkat válthatjuk meg a fogságból.
Azokat hívom, akik érzéseikkel bátran szembenézve önmaguk érzékeny, sebezhető mégis igazán élő oldalát szeretnék kibontakoztatni. Nagy bátorság vállalni az érzéseinket, gyengeségünket. Azt, akik szívünk mélyén vagyunk. Levenni a páncélt és kibontani azt, ami ez alatt jó ideje nem kapott figyelmet, törődést, létjogosultságot. Megszelidíteni az erőket, tomboló indulatokat vagy épp kiszabadítani a fogságba esett rejtőzködő és álruhás érzelmeket épp olyan nagy vállalás. Ezt a harcot mindenkinek magában kell megvívnia, de kísérőt, segítőt lehetőségünk van kérni az útra.
Erre az utazásra hívlak Téged, ha úgy érzed, megérett a perc, és megtisztelnél bizalmaddal.
Várlak. :)
Szemenyei Eszter
Pszichológus